Az ikreken mindig megakad a tekintet - főleg akkor, ha az alapvető hasonlóságot azonos öltözködéssel, hajviselettel is megerősítik. Ám hogy az egyformaság az ikrek esetén valójában mit jelent, azt csak ők maguk tudják, hisz az anyaméhben egymás szívverését is hallották. Ez egy olyan különleges és elszakíthatatlan kötelék, amit csak ők értenek. Egy igazi csoda

Gyermekkorukban az ikrek erősen igazodnak egymáshoz. Az évek során azonban közülük a legtöbben rátalálnak a saját személyiségükre, és igénylik az autonómia megélését. Ha azonban az ikerpár egyik tagja meghal még a  „leválás” előtt a gyermek szinte sokként éli megtestvére elvesztését. Előfordul, hogy a hirtelen trauma zárol minden emléket a másikkal kapcsolatban. Ezek ugyan nem törlődnek ki, de a gyerek úgy érzi, nincsenek emlékei a testvéréről. Valójában olyan erős sokkhatás érte a kis lelket, hogy a tudat ezzel védi őt: „Nem akar emlékezni”. Tudjuk viszont, hogy emlékezni nem „akaratból” szoktunk.

A fel nem dolgozott haláleset súlyos következményekkel járhat. Nagyon fontos benne a szülők támogató szerepe, hogy partnerek legyenek a gyászban. Ha ők maguk is leplezik a fájdalmukat, az életben maradt testvér teljesen magára marad. Mindig volt mellette valaki, akivel meg tudta beszélni a dolgokat, aki megértette. Nem tud mit kezdenia  hiretelen nagy csenddel. Visszahúzódó lesz és bezárkózik. Ez a trauma egész életét végigkísérheti, ha nem tudatosan nem néz szembe vele és ha gyászolja meg testvérét és nem oldozza fel saját magát az örökös bűnhődés alól.

A túlélő iker sokszor érzi, hogy tehetetlen, hisz testvérét sem tudta megmenti, sőt, gyakran önmagát okolja testvére haláláért. Ez többféle dinamikát idézhet elő: egyrészt az ikersorsúak hajlamosak lesznek megmentő-szindrómába esni, mondván tudat alatt: „ha már a testvéremet nem sikerült megmenteni, akkor megmentek helyette másokat". Akár ilyen foglalkozást is választhatnak, ahol vagy megmenteni kell másokat vagy gondoskodni, törődni velük. Ezzel próbálják a lelkükön esett sebet gyógyítani. Sajnos ez azonban csak tüneti kezelés. Szembe kell nézni és rendbe tenni a problémák valós gyökereit.  Gyakran jellemzi őket súlyos bűntudat és önvád. Ez pedig az önbüntetéshez vezet. Hajlamosak mindenért magukat okolni vagy tudatalatt folyamatosan olyan szituációkat keresni, melyekben állandóan áldozatok. Nem tudják (nem akarják) irányítani a saját életüket, hisz egyedül gyengének és elesettnek érzik magukat hozzá. Szinte saját maguknak tesznek keresztbe, hogy ne sikerüljenek az eltervezett dolgaik. Hiszen hogyan élhetne boldog és sikeres életet, amikor testvére meghalt? „Ha te meghaltál, nekem sincs jogom az élethez” Ez a minta működik tudatalatt. Ennek fényében sokszor látjuk azt, hogy élő testvér megbetegszik, esetleg komoly, életveszélyes betegségben. Így szeretné meghalt ikertestvérét követni.

Nem képesek egyedül lenni. Nehezen funkcionálnak a párkapcsolataik és végletesek: vagy szinte szimbiózisszerűen élik meg (mintha párjukkal is ugyanazt a szoros kapcsolatot szeretnék kialakítani) vagy teljesen magukba zárkóznak és elhúzódnak, mint ahogy tették azt a testvérük halála után. Magányosak lehetnek, hisz félnek igazán megnyílni. Egyszer már átélték a szeretett személy elvesztését, még egyszer nem akarják. Sokszor van rajta egy nyomás a szülők részéről. Hajlamosabb kevésbé lázadni tizenévesen, jobban fejet hajt a szülői elvárásoknak, hisz tudalatt úgy érzi, nem engedheti meg önmagának, hogy csak a saját életét élje. Testvére helyett is élni akar és „tökéletes”, a „társadalom által elvárt” életet szeretne. Nem ritka az édesanya tudatalatti "hibáztatása" - természetesen ez nem valódi okolás, inkább egyfajta bizonytalanságból fakadó konfliktust idéz elő

Meg kell gyászolni az elhunytat. Aki gyermekként nem borult ki, felnőtt korára fogja nagyon megérezni ennek fontosságát.  Először is szembe kell nézni a rég eltemetett fájdalmakkal és tudatosítani kell magunkban. A tudattalan problémával az agy nem tud megbirkózni, hiszen nem tud róla. A tudatossá vált nehézségek esetében megnyílik az esély arra, hogy a tudat, a tudatos viselkedés alkalmazni legyen képes azokat az eszközöket, melyekkel megküzd a helyzettel. Mivel ez egy nagyon mély gyász, gyakran előfordul, hogy nem sikerül teljes mértékben önerőből. Különféle terápiák, szakemberek segítségével azonban lehetséges oldani a mély fájdalmat, ami elősegíti, hogy az elveszített ikertestvér meggyászolva helyet kapjon testvére múltjában, de a jelenét és a jövőjét már önmaga élje – kellő önszeretettel és önismerettel.

„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”

(Szenes Hanna)